„A közeli előtérbe helyezése a távolival szemben, az érdemesé az érdemtelennel szemben, miközben az ember legnemesebb tulajdonságát az önmaga fölé teremtés akcionalizmusában, a ’kellemetlen dolgokat szívesen tenni meg’ lélektanában azonosítja: a könyv olyan, mint egy felszabadító lélegzetvétel a hegyekben. Érzed, ahogy a tüdődbe áramlik a kristálytiszta levegő, beleborzongsz, és felismered magad benne. Mindemellett olyan ’apróságok’ bújnak meg a könyvben, mint a nemzet fogalmának visszaintegrálása a természetibe (primordiálisba), Max Weber megfordítása, egy komplex hálózatos megközelítés vagy – és ez nagyon fontos számomra – egy a hazai faunából eddig teljesen hiányzó antik pogány ontológiai pozíció. Ahogy elolvasod, összeáll a legátfogóbb koncepció. Ez a progresszív primordializmus, amit a szerző ajánl, egy nagyon fontos kikristályosodási pont lehet egy zavart, támpontjait vesztett, formátlan világban.”